Hírolvasó

  • strict warning: Declaration of calendar_plugin_display_page::options_submit() should be compatible with views_plugin_display_page::options_submit(&$form, &$form_state) in /home/hazivizm/public_html/noezenekar.hu/sites/all/modules/calendar/includes/calendar_plugin_display_page.inc on line 0.
  • strict warning: Declaration of calendar_plugin_display_page::options() should be compatible with views_object::options() in /home/hazivizm/public_html/noezenekar.hu/sites/all/modules/calendar/includes/calendar_plugin_display_page.inc on line 0.
  • strict warning: Declaration of calendar_plugin_display_block::options() should be compatible with views_object::options() in /home/hazivizm/public_html/noezenekar.hu/sites/all/modules/calendar/includes/calendar_plugin_display_block.inc on line 0.
  • strict warning: Declaration of calendar_plugin_display_attachment::options_submit() should be compatible with views_plugin_display_attachment::options_submit(&$form, &$form_state) in /home/hazivizm/public_html/noezenekar.hu/sites/all/modules/calendar/includes/calendar_plugin_display_attachment.inc on line 0.
  • strict warning: Declaration of calendar_plugin_display_attachment::options() should be compatible with views_object::options() in /home/hazivizm/public_html/noezenekar.hu/sites/all/modules/calendar/includes/calendar_plugin_display_attachment.inc on line 0.
  • strict warning: Declaration of date_handler_field_multiple::pre_render() should be compatible with content_handler_field_multiple::pre_render($values) in /home/hazivizm/public_html/noezenekar.hu/sites/all/modules/date/date/date_handler_field_multiple.inc on line 0.
  • strict warning: Declaration of calendar_view_plugin_style::options() should be compatible with views_object::options() in /home/hazivizm/public_html/noezenekar.hu/sites/all/modules/calendar/includes/calendar_view_plugin_style.inc on line 0.

2019. június 19. – Szerda (Mt 6,1-6.16-18)

Napi evangélium - sze, 2019-06-19 00:00
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Vigyázzatok! Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt, mert így a mennyei Atyától nem kaptok értük jutalmat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed, hogy adományod rejtekben legyen, és akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor pedig imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek az emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni! Bizony, mondom nektek, már meg is kapták jutalmukat. Amikor imádkozol, menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál Atyádhoz! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek komorak, mint a képmutatók! Keserű arcot mutatnak, hogy az emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom nektek, ezzel már meg is kapták jutalmukat. Amikor tehát böjtölsz, illatosítsd be hajadat és mosd meg arcodat, hogy az emberek ne vegyék észre böjtölésedet, csak Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát, megfizet neked.” Mt 6,1-6.16-18

Elmélkedés

Jézus figyelmeztetését olvassuk a mai evangéliumban: „Jótetteitekkel ne hivalkodjatok az emberek előtt!” Természetesen nem azzal van hiba, hogy valaki jócselekedetet tesz, hiszen ez keresztény kötelességünk. A gond ott kezdődik, amikor valaki ezt helytelen lelkülettel, rossz szándékkal teszi. A jócselekedetek végzésekor világosan kitűnik, hogy valamit Isten kedvéért teszünk vagy az emberek tetszését keressük. Istentől várunk érte jutalmat vagy az emberek elismerésére vágyakozunk. Az alázat és a hivalkodás nem fér meg egymás mellett. Az alázatos ember megelégszik azzal, hogy cselekedeteiről Istennek tudomása van. A hivalkodó viszont emberektől vár dicséretet.

Amikor a hivalkodó ember valamit tesz, akkor azt várja, hogy cselekedetének hatása visszaforduljon önmaga felé. Valójában nem is embertársán akar segíteni, hanem önmaga számára szeretne valamilyen jó hatást elérni, például mások dicséretét, elismerését kivívni. Cselekedetével nem nyílik meg a másik személy felé, nem megajándékozni akarja őt, nincs benne önzetlenség, hanem már eleve arra gondol, hogy neki milyen haszna lesz abból, ha mások látják cselekedetét.

Ezzel szemben az alázatos ember észrevétlenül teszi mindazt, amire szíve indítja. Tudja, hogy Isten látja cselekedetét és a mögötte lévő szándékot is. Tudja, hogy az Istentől kapott jutalom nem marad el, s többet ér minden emberi elismerésnél.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, irgalmas Istenem! Hozzád fohászkodni, helyesen imádkozni csak alázattal lehet. Az imádság szavait neked köszönhetem, a szavakat te adod ajkamra, a gondolatokat te ébreszted bennem, és még az alázatot is neked köszönhetem. Hálával tartozom azért, hogy a Szentírásban szólsz hozzám és megmutatod a hozzád vezető utat. Köszönöm, hogy a szentmisében újra és újra a veled való találkozás lehetőségét adod. Köszönöm, hogy bűnbánatot ébresztesz szívemben. Adj szívembe mindenkor őszinte bűnbánatot, hogy irgalmad felemeljen!

2019. június 18. – Kedd (Mt 5,43-48)

Napi evangélium - k, 2019-06-18 00:00
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt mondták: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek benneteket, imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszokra egyaránt, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!” Mt 5,43-48

Elmélkedés

Jézus új parancsai valóban magasra teszik számunkra az elérendő eszményt, ez különösen is igaz, amikor arra kér, buzdít minket, hogy ne csak felebarátainkat és jótevőinket szeressük, hanem még az ellenségeink, a rosszakaróink felé is gyakoroljuk a szeretet erényét. Mégpedig ne gyengeségből vagy tehetetlenségből, hanem a szelídség, az önfeláldozás eszközével.

Mi alapozza meg az Úr kérését? Amikor valaki megbánt, megsért minket, az nyilvánvalóan fájdalmat okoz nekünk, hiszen szeretetet várnánk mindenkitől, de annak ellenkezőjét kapjuk. A megbántás, a másik ember bűne azonban nem csak rajtunk üt sebet, hanem az ő lelkén is, hiszen kiszakad Isten világából, a szeretet légköréből. Aligha lehet ez hosszútávon jó az ő számára. Ha viszonoznánk a megbántást, akkor mi is eltávolodnánk a szeretet Istenétől, de ez nem fog benne megbánást indítani, aligha fog jó útra térni az illető. Ha nem viszonozzuk a rosszat, azaz nem a magunk emberi szintjén akarjuk rendezni a helyzetet, akkor tulajdonképpen átengedjük az ítélkezést és az igazságszolgáltatást Istennek. Nemde egyedül, az igazságos bírónak van ehhez joga? Nemde egyedül ő ismeri az emberi szívek szándékait? Nemde egyedül ő tudja a bűnösöket bűnbánatra indítani?

Örök életem reményében törekedjek arra, hogy mindenki felé szeretettel forduljak!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, te sosem kerested az emberek tetszését, hanem minden jócselekedeteddel egyedül a mennyei Atya akaratát teljesítetted. Segíts engem abban, hogy önzetlen legyek a szeretet gyakorlásában, s felfedezzem a viszonzás nélkül tett jóban az örömöt és a lelki növekedés lehetőségét. Taníts meg engem arra, hogy ne keressem nagyravágyóan az első helyeket, hanem alázatosan teljesítsem hivatásomat ott, ahová te állítasz.

2019. június 17. – Hétfő (Mt 5,38-42)

Napi evangélium - h, 2019-06-17 00:00
Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek: Ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat. Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is. És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira. Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar, el ne fordulj tőle.” Mt 5,38-42

Elmélkedés

Míg az ószövetségi törvény, amely az igazságosságra helyezte a hangsúlyt, megengedte az arányos, de nem túlzott mértékű bosszút, addig Jézus új parancsa a megbocsátást, a bosszú elkerülését szorgalmazza, erről olvasunk a mai evangéliumi részben. Nagyon szemléletes Jézus kijelentése: „Ha valaki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda neki a bal arcodat.” Jól érezzük, hogy a mi Urunk nem csak beszél, hanem egész életében megvalósította, amit hirdetett. Születésétől a haláláig, a betlehemi jászoltól a Golgota keresztjéig üldözés kísérte őt, mégis mindenki iránt tudott a könyörület szavával szólni, szívéből irgalmasság, megbocsátás áradt mindenki felé.

Az Úr példájából mindannyian tanulhatunk, de ne azt a következtetést vonjuk le a mondásból, hogy legyünk bárgyúak, tűrjük örökké a bántalmazásokat és önkényes fölényeskedéseket! De nem is tehetetlenségünk elfogadására vagy tétlenségre buzdít minket, amikor a gyűlölet különféle megnyilvánulásai érnek minket. Amikor Jézus kérését a gyakorlatban akarjuk megvalósítani, akkor a szándékra mindenképpen figyeljünk. Gyávaságból eltűrni a sértéseket, beletörődni a megalázásokba, elszenvedni az üldözéseket, nem keresztény magatartás. Mindezt bátorsággal, lelki szabadsággal, a szelídség erejében bízva, krisztusi lelkülettel vállaljuk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jóságos Istenem, hálás szível köszönöm neked mindazt, amivel mindennap elhalmozol jóságodból, köszönök mindent azok helyett és nevében is, akik ezt nem teszik meg. Édes Jézusom, határtalan jóság! Milyen sokat tettél azért, hogy az emberek viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis, hogy sokan nem szeretnek téged? Szent kegyelmeddel eltökélem, hogy amennyire csak képes vagyok, szeretlek téged mindenek fölött!

2019. június 16. – Szentháromság vasárnapja (Jn 16,12-15)

Napi evangélium - v, 2019-06-16 00:00
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.” Jn 16,12-15

Elmélkedés

Isten él bennünk

A mai napon a Szentháromságot ünnepeljük. Hitünk szerint egyetlen Isten létezik, aki három személy, s ezt a három isteni személyt Atyának, Fiúnak és Szentléleknek nevezzük. Valahányszor keresztet vetünk imádságaink és szertartásaink kezdetén és végén, magunkat a Szentháromságnak ajánljuk. Amikor az egyházi személyek naponta imádkozzák a zsolozsmát, abban minden zsoltár végén a Szentháromságot dicsőítik. Amikor a hívek imádkozzák a rózsafüzért, az egyes tizedek végén szintén elhangzik a Szentháromság dicsőítése. Bizonyos szertartásokon különleges szerepe van a Szentháromság megemlítésének, gondoljunk csak a keresztelésre, hiszen minden gyermeket, illetve némely esetben felnőttet az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében keresztelünk meg.

A Szentháromság esetében olyan sajátos hittitokról, hitigazságról van szó, amely kereszténységünk jellegzetessége. Isten belső élete, a Szentháromság személyeinek létezése és egymással való kapcsolata, továbbá az isteni személyek tevékenysége és az isteni szeretet kiáradása az ember felé olyan gazdag hittitok, amelyet emberi értelmünk nem képes felfogni. Próbáljuk megfogalmazni, szavakba önteni, amit az isteni kinyilatkoztatásnak köszönhetően megértünk a Szentháromságról, de ezek a szavak nem tudják leírni Isten valóságát.

Olyan ez, mint amikor Mózes találkozott Istennel az égő csipkebokorban. Hallotta Isten hívását és érezte Isten vonzását. Közeledett az égő csipkebokorhoz, de nem mehetett egészen közel hozzá, nem érinthette meg azt annak lángolása miatt. Saruját levette, tudta, hogy szent az a hely, mert Isten jelenléte szenteli meg. Félretette magabiztosságát és tudását, emberi gőgjét és bölcsességét, büszkeségét és hiúságát. Alázattal és a megismerés vágyával közeledett Istenhez, aki megmutatkozott előtte. Így közeledünk mi is a Szentháromság titkához, körbejárjuk az égő csipkebokrot, engedjük, hogy Isten jelenléte megérintsen minket. Ez a jelenlét olykor éget, a tűz és a láng erejével megtisztítja lelkünket a bűntől, máskor szelíd melegével tölt el, átjárja lelkünket szeretete és jósága. Alázattal és méltatlanságunk tudatában időzünk Isten jelenlétében, s közben felébred, erősödik bennünk a vágy, hogy földi életünk után eljuthassunk a mennybe, ahol színről színre láthatjuk majd őt.

Gondolatainkat abba az irányba érdemes továbbvinnünk, hogy minden ember az Isten képmása, mindenki neki köszönheti életét. A másik emberre, a felebarátra az Atya úgy tekint, mint szeretett gyermekére. Ő is a Fiú testvére, Jézus Krisztus által megváltott ember. Ő is a Szentlélek temploma, az ő életét is a Lélek szenteli meg. A másik emberben, embertársamban Isten lakik. Hogyan közeledem hozzá? Meglátom-e, tisztelem-e benne Istent? Ha csak emberi hibáit és gyengeségeit veszem észre, akkor nagyon egyoldalú vagyok. Ha rosszat feltételezek róla és elítélem őt cselekedetei miatt, akkor nagyon igazságtalan vagyok. A másik ember iránti előítélet, igazságtalanság és szűkkeblűség saruja nem a lábamat, hanem a szívet szorítja, ezért jobb volna eltávolítanom, hogy szabadon, szeretettel és megbocsátóan közeledjek minden emberhez, tisztelve benne azt a méltóságot, amely abból fakad, hogy Isten képmása s Isten gyermeke. Ez a lelki szint már Isten élete bennem.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor parancsba adtad az apostoloknak, hogy elmenvén az egész világra tegyenek minden embert tanítványoddá és kereszteljék meg őket. Az Egyház, amelynek tagja vagyok, minden korban ezt a parancsot igyekszik teljesíteni, tehát parancsod és kérésed nekem is és minden keresztény embernek szól. Segíts minket, hogy – miközben hittel valljuk a három isteni személyt – éljünk is egységben az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel! Segíts minket életünk során, hogy eljussunk az örökkévalóságba!

2019. június 15. – Szombat (Mt 5,33-37)

Napi evangélium - szo, 2019-06-15 00:00
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: „Hallottátok, hogy ezt is mondták a régieknek: „Hamisan ne esküdj, és tartsd meg az Úrnak tett esküdet!” Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek! Sem az égre, mert az az Isten trónja, sem a földre, mert az lábának zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa! De még saját fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod ősszé vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek „igen, igen, nem, nem”; ami ettől eltér, az a gonosztól van.” Mt 5,33-37

Elmélkedés

A mai evangéliumban is az ószövetségi, régi törvény és a Jézus által meghirdetett új törvény áll egymással szemben. „Hamisan ne esküdj!” – szólt a mózesi törvény. Nem rossz törvényről van itt szó, hanem egy olyan előírásról, amely egyes helyzetekben akár emberek életét mentette meg. Ha a bíróság előtt a tanúk hamis vallomást tettek és erre meg is esküdtek, akkor ez egy ártatlan ember halálos ítéletét vonhatta maga után. Más bibliai példát talán nem is érdemes ezzel kapcsolatban említenünk, mint Jézus elítélését, akinek kihallgatásakor előkerültek a hamis tanúk. Az ószövetségben a Kivonulás könyvében és a Második Törvénykönyvben is ugyanabban a formában szerepel a parancs: „Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen!” (Kiv 20,16 és MTörv 5,20).

A hamis emberi szóval kapcsolatban az a gond, hogy az ember hitelt ad neki, igaznak véli. Megvan bennünk a megkülönböztetés képessége, a Szentlélek feltárja előttünk, hogy mi a jó és mi a rossz, csak éppen a gonosz mindig jónak mutatja magát, azaz a hamis dolgot is igaznak tünteti fel. Az ember pedig megtéveszthető, mert vannak gyenge pontjai.

Jézus azt kéri tőlünk, hogy szavaink minden helyzetben feleljenek meg az igazságnak! Hamis kijelentésekkel ne próbáljunk előnyt szerezni magunknak! Hamis rágalmainkkal ne ártsunk másoknak! Igyekezzünk mindenkiről a jót feltételezni és ne terjesszük a rosszindulatú rágalmakat!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus, taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra! Taníts meg engem arra, hogy téged érdemes várnom, s a veled való végső találkozást! Taníts meg engem arra, hogy ne azonnali eredményt várjak, hanem türelemmel várjam a te kegyelmed növekedését bennem.

2019. június 14. – Péntek (Mt 5,27-32)

Napi evangélium - p, 2019-06-14 00:00
Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot! Én pedig azt mondom nektek, hogy aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már vétkezett vele. Ha a jobb szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól. Jobb neked, ha elvész egy testrészed, minthogy egész tested a kárhozatra kerüljön. Ha a jobb kezed visz bűnbe, vágd le azt, és vesd el magadtól. Mert jobb neked, ha egy testrészed vész el, minthogy egész tested a kárhozatra jusson. És ezt is mondták: Aki elküldi feleségét, adjon neki válólevelet. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elküldi feleségét – kivéve hűtlenség esetét –, okot ad neki a házasságtörésre, és aki az elbocsátott nőt veszi feleségül, házasságtörést követ el.” Mt 5,27-32

Elmélkedés

Továbbra is Jézus új törvényéről olvasunk az evangéliumban, amelynek témája a mai napon a házasság védelme és a válás tilalma. Az ószövetségi törvény bizonyos esetekben megengedte a válást, de Jézus parancsa ennél szigorúbb. Ő azt szeretné, ami a teremtő Isten eredeti szándéka azzal, hogy egymás mellé rendeli a férfit és a nőt: tartsanak ki egymás mellett hűségben és tartsák távol szívüktől azokat a bűnös vágyakat, amelyek nem kettőjük szeretetét erősítik.

A válás kiváltó okai sokfélék lehetnek, szinte közhelyszerűek az ezzel kapcsolatban emlegetett indítékok. Ilyeneket szoktunk hallani: „nem értettük meg igazán egymást”, „különböző volt az érdeklődési körünk”, „más volt az elképzelésünk a párkapcsolatról és a családról”, „idővel elhidegültünk egymástól”, „elfogytak a közös céljaink” és hasonlóak. Tudjuk, hogy bárki kerülhet ilyen helyzetbe. Legyünk megértőek és tapintatosak azokkal, akiknek ilyen módon tönkrement az élete. De a házastársak gondolkodjanak el az Úr Jézus szavain! Az Isten előtt tett ígéret érték. A házastársi hűség érték. A próbatételek, a közös élet nehézségei megerősítik az egymás iránti szeretetet, ha a házastársak nem csak a maguk boldogságát keresik, hanem valóban egymásét. A boldogság, ami csak az egyik házastársnak az, nem boldogság valójában, hanem önzés.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te arra bátorítottad tanítványaidat és buzdítasz minket is, hogy szüntelenül imádkozzunk. Szükségünk van bátorításodra, hiszen sokszor kételkedünk az ima erejében. Ha Isten nem azonnal teljesíti kéréseinket, vagy nem egészen úgy, ahogyan mi szerettük volna, könnyen elbizonytalanodunk. Pedig kitartóan kell imádkoznunk, mindig azzal a bizalommal, hogy Isten mindent megad nekünk, ami a lelkünk üdvösségét szolgálja. Segíts minket a hit próbatételei idején, hogy szívünkben megőrizzük a jóságos Isten arcát!

2019. június 13. – Csütörtök (Mt 5,20-26)

Napi evangélium - cs, 2019-06-13 00:00
Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Mondom nektek: ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juthattok be a mennyek országába. Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták: Ne ölj! Aki öl, méltó az ítéletre. Én viszont azt mondom nektek, hogy méltó az ítéletre mindaz, aki haragszik testvérére. Aki azt mondja testvérének: Te esztelen!, méltó a főtanács ítéletére. Aki pedig azt mondja: Te istentelen!, méltó a kárhozat tüzére. Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki testvéreddel. Csak aztán térj vissza, hogy bemutasd áldozatodat. Ellenfeleddel szemben légy békülékeny, amikor még úton vagy vele, nehogy átadjon a bírónak, a bíró pedig a börtönőrnek, és a börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, ki nem jössz onnan, míg az utolsó garast is meg nem fizeted.” Mt 5,20-26

Elmélkedés

Az előzményekben Jézus már tanított arról, hogy az ószövetségi törvények megújítását szeretné, ami azt is jelenti, hogy az embereknek vallási életükben kell megújulniuk. A mai evangéliumban egy konkrét példát olvasunk azzal kapcsolatban, hogy a mi Urunk egy magasabb eszményt állít követői elé. A bűn cselekedetekben ölt testet, az ember bántalmazza, megöli a másik embert, ahelyett, hogy embertársaként tekintene rá. De ez a bűn nem a tettlegességgel kezdődik, hanem ott, hogy az ember szívében rossz szándék lakozik, ellenszenv, harag, gyűlölet. Jézus rámutat, hogy az elején kell megfékeznünk magunkban a bűnös szándékokat, hogy azok ne erősödhessenek fel. Azt mondja, hogy még haragot se érezzünk embertársunk iránt, mert nem fogunk itt megállni, és fennáll annak a veszélye, hogy haragunk gyorsan gyűlöletté növekedhet.

Jézus szavai alapján világosan látjuk, hogy a parancsok megtartása és a szeretet összetartozik. Isten irántunk való szeretetből adja a parancsokat, amelyek egyrészt kijelölik számunkra életünk irányát, másrészt megóvnak minket attól, hogy örök üdvösségünket kockáztatva letérjünk a helyes útról. A parancsok és törvények felvázolják számunkra, hogy mit vár tőlünk Isten, hogyan viszonozzuk az ő szeretetét és hogyan adjuk azt tovább embertársainknak. Ha Istenben meglátom a szeretet forrását, akkor könnyűvé válik számomra törvényeinek megtartása.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézusunk, ments meg bennünket attól, hogy elforduljunk tőled, megfeledkezzünk gondviselésedről és a lelki értékekről, amelyeket neked köszönhetünk. Ments meg minket attól, hogy szívünkön eluralkodjon a kapzsiság, a telhetetlenség és a gazdagodás féktelen vágya! Taníts minket egyszerűségre és szegénységre, hogy mindig elégedettek legyünk azzal, amit te adsz nekünk! Jézusunk, te légy szívünk gazdagsága!

2019. június 12. – Szerda (Mt 5,17-19)

Napi evangélium - sze, 2019-06-12 00:00
Jézus a hegyi beszédben ezt mondta tanítványainak: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni. Bizony, mondom nektek, amíg az ég és föld el nem múlik, nem vész el a törvényből egy „í” betű sem, sőt egy vessző sem, amíg minden be nem teljesedik. Aki tehát csak egyet is eltöröl akár a legkisebb parancsok közül is, és úgy tanítja az embereket, azt nagyon kicsinek fogják hívni a mennyek országában. És mindaz, aki megtartja és tanítja őket, igen nagy lesz a mennyek országában. Mt 5,17-19

Elmélkedés

Jézus azt mondja a mai evangéliumban, hogy az isteni törvények megtartására kell törekednünk és erre kell tanítanunk másokat is, ennek köszönhetően fogunk eljutni a mennyországba. Az Isten után vágyakozó emberek lelki igényeinek kielégítésére minden korban olyan apostoli lelkületű keresztényekre van szükség, akik teljesítik ezt a feladatot. Istentől kapott küldetése teljesítéséhez az Egyháznak olyan emberekre van szüksége, akik elfogadják Isten hívását, elfogadják azt, hogy számukra ismeretlen utakon kell elindulniuk és engedik, hogy Isten vezesse őket ezeken az utakon.

Tévedés volna azt gondolnunk, hogy az emberek tanítását a krisztusi életre azzal kell kezdenünk, hogy rájuk zúdítjuk a törvényeket és megfenyegetjük őket, hogy a pokolra kerülnek, ha nem tartják meg azokat. Az evangelizáció azt jelenti, hogy elmondom másoknak, hogyan alakított át engem az Úr szeretete és milyen kapcsolatba kerültem vele. Természetesen nem könnyű olyan embereknek beszélni erről, akik megkérdőjelezik a hitet és elutasítanak mindent, ami az érzékszervekkel megtapasztalható és megismerhető világon túlmutat. De itt jön be az a mozzanat, hogy nem a magunk bölcsességét kell mondanunk, hanem azt, amire a Szentlélek indít minket. Ő minden korban a tanúságtétel Lelkeként áll az Egyház mellett.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus! Földi életed során mindig tudtad, merre visznek lépteid, s hová vezet az út, amelyen elindultál. Szavaiddal, tanításoddal, igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s megmutattad az Istenhez vezető utat. A te életutad végső soron mindig felfelé vitt, Atyád felé, aki örökre magához ölelt a Golgota magaslatán álló kereszten. Jézusom, társad szeretnék lenni utadon, amely a halálon keresztül az életre vezet!

2019. június 11. – Kedd, Szent Barnabás apostol (Mt 10,7-13)

Napi evangélium - k, 2019-06-11 00:00
Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és hirdessétek, hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, és űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Ne legyen övetekben se arany, se ezüst, se rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! Méltó ugyanis a munkás a kenyerére. Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok, amíg csak el nem távoztok! Amikor pedig beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét. Ha érdemes rá a ház, akkor a békétek rászáll; ha pedig érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok.” Mt 10,7-13

Elmélkedés

Szent Barnabás nevével nem találkozunk, amikor Jézus kiválasztja tanítványai közül a tizenkét apostolt, Egyházunk mégis apostolként tiszteli őt. Személyéről tudnunk érdemes, hogy Ciprusról származó zsidó ember volt, aki Jeruzsálemben telepedett le. A húsvéti és pünkösdi események után az elsők között csatlakozott az új közösséghez a Krisztus halálát és feltámadását tanító apostoli igehirdetés hatására. Egyik földbirtokát eladta, s annak árát az apostolokra bízta, a közösség javára. Ő segítette a megtért Pált, hogy megismerje az apostolokat és együtt indultak, hogy a pogányoknak hirdessék az evangéliumot. Barnabásban valóban érezhető az apostoli lelküket, a Krisztus ügyéért való buzgóság.

Az egyházi év során az apostolok ünnepei mindig elgondolkodtatnak minket keresztény küldetésünkről, tanúságtételünkről a világ felé. Nem magamutogatás ez, hanem annak a felelősségnek a megérzése, hogy Isten országa általunk, a mi szolgálatunk, a mi közreműködésünk által növekszik. A Szentlélek adja nekünk a bátorságot és az apostoli lelkületet, hogy ne féljünk az örömhírt terjeszteni. Két dolgot, két irányelvet jegyezzünk meg ezzel kapcsolatban. Az első: nem mi fogjuk megtéríteni az embereket, hanem Isten. Mi csak az ő munkatársai, szolgái vagyunk. A másik: Akkor fog felébredni bennünk a vágy, hogy Istenhez vezessük az embereket, ha mi magunk is rátaláltunk Istenre, mint Üdvösségünk forrására.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Életem Istene és Ura! Neked szentelem kezem munkáját és a pihenéssel töltött napokat. Könyörülj ezen a munkában megfáradt kézen. Feléd emelt kézzel ígérem neked, hogy nem menekülök lustán a munka elől és nem múlik el napom imádság nélkül. Nyújtsd ki kezedet és vezess engem a munka és az imádság által az üdvösség felé!

2019. június 10. – Hétfő (Mt 5,1-12)

Napi evangélium - h, 2019-06-10 00:00
Abban az időben, Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek. Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent. Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben” Mt 5,1-12

Elmélkedés

Hosszasan beszélgetek egy fiatallal. Nem gyónásra vagy lelki beszélgetésre jött, hanem csak elköszönni, mert néhány hónapra külföldre megy tanulmányai miatt. Az elköszönésből persze több lesz. Megérzem aggodalmát, bizonytalanságát, kétségeit. És megérzem vágyait, örömét, kíváncsiságát az újdonság iránt. Kérdeznem nem szükséges, sorolja őket szépen magától is, mindent, ami a szíve mélyén szokott lenni valakinek, aki egy egészen új élethelyzet előtt áll. Már nem múltja csalódásaira és örömeire, kudarcaira vagy sikereire gondol, hanem az ismeretlenre, ami előtte áll, a jövőjére. Sejtem, hogy külföldön is hasonlók várnak rá, aztán hazatérése után itthon is, mert ezek a dolgaink ugyan más-más ruhában, de elkísérnek minket mindenhová. Aztán kibuggyan belőle a kérdés, ami a leginkább foglalkoztatja. A kérdés, amit talán már a legelején fel szándékozott tenni, de hosszú volt a bevezetés. A kérdés, amelyre évek óta keresi a választ: Hol találom meg a boldogságom?

Nem ért teljesen váratlanul a kérdés, hiszen már mások is feltették korábban. Milyen okosságot pakoljak túlzsúfolt bőröndjébe? Mit adjak neki az útra, ami nem túl nehéz? Elgondolkodtam és csak ennyit feleltem: a jövődet, a sorsodat nem ismerem, csak azt tudom, hogy ki tartja a kezében. Elgondolkodik, aztán felcsillan a szeme, mosolyogva mondja: „Értem, inkább azt keressem, aki a boldogságot adja.” Lám, megértette. Mosolyogva adtam rá Isten áldását.

És ha valaki ne tudná, hogy ki adja a boldogságot, az olvassa el újra a mai evangéliumot.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek!

2019. június 9. – Pünkösdvasárnap (Jn 20,19-23)

Napi evangélium - v, 2019-06-09 00:00
Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” Jn 20,19-23

Elmélkedés

A Szentlélek működése

Az idős kor velejárója, egyeseknél betegsége a feledékenység. Az emlékezetből kiesnek az emlékek, a régi képek. Évek és évtizedek élményei, tapasztalatai tűnnek el. Nincs rendszer, előre meghatározott sorrend, hogy mely emlékek tűnnek el hamarabb, s melyek maradnak meg tovább, hogy aztán egyszer ezek is eltűnjenek. Az emlékeit lassan elfeledő ember környezetében élők értetlenül, s tehetetlenül szemlélik a folyamatot. Isten közben már régen felírta az élet könyvébe mindet. Az eseményeket, az élethelyzeteket, a döntéseket, a szavakat és a cselekedeteket. Számára nem múltba vesző emlékek ezek, hanem az örökkévalóság része. Egy ember életének minden mozzanata megmarad az örökkévalóság számára.

Pünkösd ünnepe, a Szentlélek eljövetelének napja az örökkévalóság felé nyit utat az Egyház és a hívők számára. Isten emlékezetéből nem hullanak ki az Egyház életének eseményei, mert azok a Szentlélek ösztönzésére történtek, s emiatt legalább annyira tartoznak Istenhez, mint az Egyházhoz. Nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán, az apostolaitól búcsúzó Jézus megígérte a Szentlélek elküldését, s ez az ígéret teljesedett be pünkösdkor, a feltámadás utáni ötvenedik napon. A Lélek egykor megértette a tanítványokkal a krisztusi tanítás igazságát, megvilágította számukra a Megváltóról szóló prófétai jövendöléseket, amelyek Jézusban teljesedtek be. Ezeket a hatásokat a Lélek ma is kifejti a megkeresztelt emberekben, illetve azokban, akik jóakarattal keresik az Istenhez vezető igazságot.

Az első pünkösd alkalmával a Lélek kiáradt az apostolokra és útnak indította őket a tanúságtétel útján. Sok kihívással, sikerrel és kudarccal járt ez az út az évszázadok során, és a jövőben is erre lehet számítani. Bár pünkösd az egyházi év egyik legnagyobb ünnepe, ez nem jelenti azt, hogy a Szentlélek működését csak ünnepi pillanatokban, jelentősebb események alkalmával tapasztalhatjuk meg. Éppen ellenkezőleg: Isten Lelke az egészen hétköznapi élethelyzetben segíti az embert: erőt ad a fáradtság idején. Vigasztalást nyújt a bánatban és lelkesedést ébreszt a lelki szárazság, kiégés idején. Lelki társként mutatkozik meg, amikor elhagyatottnak és magányosnak érezzük magunkat. Nyugalommal tölt el minket, amikor valami miatt zaklatott, háborgó a lelkünk, és utat mutat számunkra, amikor tanácstalanok vagyunk. Buzgóságra ösztönöz minket, amikor lankad vallásosságunk. Megvilágosítja értelmünket hitünk igazságaival kapcsolatban és megerősíti akaratunkat a jóra való törekvésben. Őszinte bűnbánatot ébreszt bennünk és megadja a lelki újjászületést.

Korunk problémáit látva megállapíthatjuk, hogy szükségünk van a Szentlélekre. A nemzetek között uralkodó és az egyének szívében elhatalmasodó békétlenség láttán Isten lelkétől várjuk a béke megteremtését a közösségekben és az egyénekben. A testi és lelki szenvedések láttán a Szentlélektől várjuk a testi gyógyulást és a lelki megtisztulást. A céltalan és felelőtlen emberek láttán a Szentlélektől várjuk az útmutatást az értelmes élethez és a hivatás felismeréséhez. Egyházunk botladozásait látva a Szentlélektől várjuk, hogy az evangélium erejével és igazságával megfiatalítson minket!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Jöjj, Szentlélek! Te vagy az új élet forrása, aki jelen vagy minden születésnél és újjászületésnél. Jelen vagy minden ember születésénél és a keresztségben való újjászületésénél. Jelen vagy lelki újjászületésünknél, amikor a szentgyónásban bocsánatot nyerünk. Jelen vagy az Egyház születésénél és az Egyház állandó újjászületésénél. Ösztönözz minket hitünk titkainak megértésére és indíts Krisztus evangéliumának hirdetésére! Te legyél mindannyiunk számára a hitben való újjászületés forrása!

2019. június 8. – Szombat (Jn 21,20-25)

Napi evangélium - szo, 2019-06-08 00:00
Amikor feltámadása után Jézus még együtt volt övéivel, Péter látta egyszer, hogy utána jön az a tanítvány, akit Jézus szeretett. Az, aki a vacsorán odahajolt hozzá, és megkérdezte: „Uram, ki az, aki téged elárul?” Ennek láttára Péter Jézushoz fordult: „Uram, hát ővele mi lesz?” Jézus így felelt: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele? Te csak kövess engem!” Így a tanítványok között elterjedt az a vélemény, hogy ez a tanítvány nem hal meg. Jézus azonban nem azt mondta: „Nem hal meg”, hanem: „Ha azt akarom, hogy így maradjon, amíg el nem jövök, mit törődöl vele?” Ez az a tanítvány, aki tanúságot tesz minderről, és ezeket írta. Tudjuk, hogy igaz az ő tanúsága. Jézus még sok mást is cselekedett. Ha egyenként mind megírnák, azt hiszem, az egész világ sem tudná befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene. Jn 21,20-25

Elmélkedés

Szent János evangéliumának utolsó sorait olvassuk a mai napon. Miután Péter háromszor vallotta meg szeretetét, most elindul az Úrral. Nincs megjelölve úticéljuk, nem derül ki a szövegből, hová indulnak. Indulásuk és haladásuk inkább jelképes. Péter elindul Jézussal a jövő felé, küldetésének teljesítése felé. Nem ő találja ki, hogy hová menjen, hanem engedi, hogy most is az Úr vezesse őt. Ezt tette életében és ezt teszi engedelmesen halálában is.

A szeretett tanítvány a nyomukba indul. Név szerint nincs megnevezve e helyen, de tudjuk, hogy János az, az apostol, a negyedik evangélium szerzője. Péter, aki már ismeri saját küldetését, most János sorsáról kérdezi Jézust, de azt a választ kapja, hogy ne a másik sorsával foglalkozzon, hanem a saját küldetését teljesítse. A keresztény hagyományból ismert, hogy János magas kort ért meg, az első század vége felé, mintegy 70 évvel a Krisztus-esemény után halt meg. A közösség tagjai között elterjedhetett az a vélemény, hogy János nem fog meghalni az Úr második eljöveteléig, de itt maga az evangélista tisztázza, hogy ilyen ígéretet nem kapott Jézustól.

János sem keres tehát más utat, hanem ugyanazon az úton indul, amelyen Jézus és Péter. Ez az Egyház útja, a krisztusi közösség útja, minden tanítvány útja, a tanúságtevők útja. Ez az én utam is.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Istenem, minden a végtelen szeretetedből származik, ezért mindenért hálát adok. Hálás vagyok azért, amit adtál, s amit elvettél. Hálás vagyok jó képességeimért és gyengeségeimért egyaránt. Hálás vagyok az örömért és szenvedésért. Hálás vagyok segítségedért és életem nehéz helyzeteiért. Hálás vagyok irgalmadért, s azért, hogy üdvözíteni akarsz. Uram, taníts meg hálásnak lenni! Taníts meg észrevenni a legkisebb dolgokat is az életben, akár tőled, akár embertársaimtól kaptam azokat! Taníts meg arra, hogy a hálámat mindig ki tudjam fejezni!

2019. június 6. – Csütörtök (Jn 17,20-26)

Napi evangélium - cs, 2019-06-06 00:00
Abban az időben Jézus az égre emelte szemét és így imádkozott: Szent Atyám, nemcsak tanítványaimért könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Egyek legyenek mindnyájan! Amint te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, amint mi egyek vagyunk: én őbennük, te énbennem, hogy így ők is teljesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám! Azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok s lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mivel már a világ teremtése előtt szerettél engem. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen, és én is őbennük legyek. Jn 17,20-26

Elmélkedés

Még mindig az utolsó vacsora termében időzünk, tovább hallgatjuk az Úr szavait az evangéliumban. Imájának befejező részéhez érkeztünk, amelyben Jézus azokért fohászkodik, akik tanítványainak a tanúságtételére a későbbi korokban hinni fognak benne. Az apostoli igehirdetés és az Egyház sok évszázados igehirdetésének köszönhetően a krisztusi tanítás napjainkban is elhangzik, hozzánk is eljut, bennünket is megszólít. Számunkra is ugyanazt közvetíti, mint azoknak, akik egykor, mintegy kétezer esztendővel ezelőtt, személyesen hallhatták: ez az üdvösségre vezető tanítás, az örök életre vezető igazság. E tanítás elfogadása a mi számunkra sem könnyebb, mint Jézus kortársai számára, de nem is nehezebb. A krisztusi tanítás elfogadása a hit. Isten megmutatja önmagát nekünk, feltárja előttünk szeretetét és elmondja, hogy az örök életre vár minket. Mindezt úgy közli velünk, hogy minden kényszertől mentesen, tejesen szabadon és személyesen elfogadhassuk őt.

Egységért és szeretetért imádkozik Jézus valamennyi követője számára. Két olyan jellemzője ez a keresztényeknek, amelyek önmagukban is a tanúságtétel erejével szolgálnak a világ számára. Hűségesen őrizni és továbbadni az örök élet tanítását a következő nemzedékeknek: e küldetést akkor tudjuk teljesíteni, ha egységben vagyunk az Úrral és minden embertársunk felé közvetítjük ezt a szeretetet, amelyet egymással megélünk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te a mi emberi közreműködésünkkel akarsz csodákat tenni napjainkban, hogy jelenléted és segítséged megtapasztalható legyen minden ember számára. Adj nekünk igazi bölcsességet, hogy felismerjük azt az utat, amelyet te mutatsz nekünk, s amelyen te vezetsz minket az üdvösség felé!

2019. június 5. – Szerda (Jn 17,11b-19)

Napi evangélium - sze, 2019-06-05 00:00
Abban az időben Jézus az égre emelte szemét, és így imádkozott: Szent Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. Amíg velük voltam, megőriztem nevedben azokat, akiket nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az írás. Most tehozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tőled, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból. Szenteld meg őket az igazságban, mert a te tanításod igazság. Amint te elküldtél engem a világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban. Jn 17,11b-19

Elmélkedés

Továbbra is ott ülünk az utolsó vacsora termében és hallgatjuk Jézus imáját. Most apostolaiért és tanítványaiért imádkozik, hogy távozása után teljesíteni tudják küldetésüket. Jézus nem maradhat személyesen tovább a világban, nem hirdeti tovább az Isten országát, nem folytatja tovább az irgalmas Atya megismertetését, de műve, a megváltás műve, az emberek üdvözítésének műve nem szakad meg, hanem tovább folytatódik. Apostolai arra kapnak küldetést, hogy Mesterük munkáját, igehirdetését, szolgálatát folytassák, s ehhez meg is kapják erősítőnek a Szentlelket. Az apostolokra épült Egyház Krisztus akaratának megfelelően minden korban ezt a küldetést végzi, s ehhez meg is kapja a Szentlélek segítségét.

Csodálatos kérést fogalmaz meg Jézus: „Szent Atyám, tartsd meg a te nevedben azokat, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.” Az Úr szándéka világos számunkra: csak az tudja a küldetést teljesíteni, csak az tudja az igazsághoz hűen tanítani az embereket, csak az tudja hitelesen végezni az igehirdetés szolgálatát és csak az tud tanúságot tenni Krisztusról, aki szolgálatát az Úr nevében és vele teljes egységben végzi. A tanítványok Krisztussal való egységének és egymás közti szeretet-egységének a mintája az Atya és Fiú egysége.

Isten gyermekének érzem-e magam? Elfogadom-e a tőle kapott küldetést?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Vezesd, ó, Krisztus az ifjúságot igazságban, hogy ne hagyják magukat tévútra vezetni új bálványok által, mint amilyen a magamutogató fogyasztás, a mindenáron való jólét, az erkölcsi lazaság, vagy az erőszakos tiltakozás. Hadd éljék meg inkább a te üzenetedet örömben, mely a nyolc boldogság üzenete, az isteni és felebaráti szeretet üzenete, az erkölcsi elkötelezettség üzenete a társadalom hiteles alakítása érdekében.

2019. június 4. – Kedd (Jn 17,1-11a)

Napi evangélium - k, 2019-06-04 00:00
Jézus az utolsó vacsorán tekintetét az égre emelte, és így imádkozott: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged! Te hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egy igaz Istent, és Jézus Krisztust, akit te küldtél. Én megdicsőítettelek téged a földön. A feladatot, amelyet rám bíztál, teljesítettem. Atyám, most te dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad a világ teremtése előtt! Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket e világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket. Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. Hiszen én a tőled vett igéket mondtam el nekik, ők pedig elfogadták: megismerték az igazságot, hogy tőled jöttem, és hittel elfogadták, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem értük, akiket nekem adtál. Tieid ők– hiszen a tied mindaz, ami az enyém, és minden az enyém, ami a tiéd –, és én megdicsőültem bennük. Én nem maradok tovább itt e világban, ők azonban a világban maradnak. Én most hozzád megyek.” Jn 17,1-11a

Elmélkedés

A mai evangéliumi részlet az utolsó vacsora termébe hív minket. Üljünk le mi is az asztalhoz, az apostolok közé és hallgassuk az Úr szavait! Az utolsó vacsora eseménye csodálatos rend szerint történik. Minden a megtisztulással kezdődik, Jézus megmossa apostolai lábát. E sajátos cselekedettel, a lábmosással kapcsolatban általában a mi Urunk alázatát és szolgálatkészségét szoktuk hangsúlyozni, valamint azt, hogy az ő példáját kell nekünk is követnünk testvéreink szolgálatában. Van azonban a lábmosásnak egy másik oldala, általa az apostolok megtisztulnak, mert a tiszta szívűek, a tiszta lelkűek ülhetnek egy asztalhoz az Úrral.

A megtisztulás után következik a tanítás, Jézus hosszasan beszél tanítványainak arról, hogy ő visszatér az Atyához, a szeretet fontosságáról, a világ gyűlöletéről, a hamarosan eljövő Szentlélekről, valamint arról, hogy újra el fog jönni a világba. Szavaival reményt önt apostolaiba és felkészíti őket a rájuk váró jövőre, erőt ígér küldetésük teljesítéséhez.

A tanítást pedig az Úr imádsága követi. Jézus arra készül, hogy hamarosan feláldozza magát. Tudja, hogy küldetése ezzel be fog teljesedni, mert megtett mindent, amiért az Atya elküldte a világba. Az emberektől hamarosan megaláztatásban részesül, de tudja, hogy az Atya meg fogja őt dicsőíteni, hiszen ő is mind életével, mind halálával az Atyának szerzett dicsőséget. Megdicsőítem-e Istent életemmel?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus, te feltámadásodat követően számos alkalommal megjelentél tanítványaidnak, s élőként mutattad meg magad nekik. Mielőtt a földről a mennybe távoztál megbízást adtál nekik tanításod, örömhíred továbbadására. E küldetés nekem, mint a te követődnek is szól. Segíts engem kegyelmeddel és a Szentlélekkel, hogy e küldetésemet teljesítve törekedjek szüntelenül a menny felé!

2019. június 3. – Hétfő (Jn 16,29-33)

Napi evangélium - h, 2019-06-03 00:00
Amikor az utolsó vacsorán Jézus elmondta búcsúbeszédét, tanítványai megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem hasonlatokban. Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükség rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.” Jézus így felelt: „Most hisztek? Eljön az óra – már el is jött –, amikor szétszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Mindezt azért mondtam nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek; de bízzatok! Én legyőztem a világot.” Jn 16,29-33

Elmélkedés

Jézus küldetésének eredetét és végcélját így tudnánk összefoglalni: Az Atyától jött és az Atyához tér vissza. Nyilvános működésének kezdetétől arról beszélt a népnek és azt igyekezett megértetni tanítványaival, hogy a mennyei Atyától származik, állandóan rá figyel, neki engedelmeskedik, a tőle kapott küldetést teljesíti. Földi küldetésének végéhez közeledve pedig egyre többet beszélt övéinek arról, hogy vissza kell majd térnie az Atyához. Aki ezt a két dolgot, azaz Jézus mennyei származását és mennyei megdicsőülését nem fogadja el az ő személyével kapcsolatban, és nem jut el a hitnek erre a szintjére, az semmit nem ért meg a megváltás titkából. A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy tanítványai, ha nem is azonnal, de mostanra, az utolsó vacsora idejére, megértik ezt, ezért így vallják meg hitüket: „Hisszük, hogy Istentől jöttél.”

Hitvallásuk mellett érdemes még észrevennünk Jézusnak ezt a kijelentését: „Én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.” Elfogásakor tanítványai elhagyják őt, de az Úr bízik abban, hogy az Atya mindig vele van, vele marad a szenvedés óráiban. Most mondott szavainak látszólag ellentmond, amit majd a kereszten érez: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27,46). Csupán látszólagos ez az ellentmondás, hiszen az Atya a kereszten, a halál pillanatában is átöleli az ő engedelmes Fiát.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Emberi értelmünk végessége nem képes felfogni téged, a végtelen Istent. A te titkaiddal, hitünk titkaival találkozunk, amikor feltárod, kinyilatkoztatod számunkra önmagadat. Nem a véletlenben, a sorsban, hanem a te gondviselésedben hiszünk. Hiszünk a feltárt titkokban és elfogadjuk, hogy földi életünk során nem ismerhetünk meg mindent, hanem majd az örök életben tárul fel számunkra mindaz, amire evilágban homály borul. Hisszük, hogy itt a földön veled és a mennyben benned élhetünk.

2019. május 30. – Csütörtök (Jn 16,16-20)

Napi evangélium - cs, 2019-05-30 00:00
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek.)” Tanítványai erre így tanakodtak: „Mit akar mondani ezzel: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? És hogy: Az Atyához megyek? Mit jelent az, hogy: Még egy kis idő? Nem értjük, mit beszél.” Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, így szólt tehát hozzájuk: „Azon tanakodtok, hogy azt mondtam: Még egy kis idő és már nem láttok engem, és ismét egy kis idő és viszontláttok engem? Bizony, bizony, mondom nektek: Sírni fogtok és jajgatni, a világ pedig örül. Szomorkodni fogtok, de szomorúságtok örömre fordul.” Jn 16,16-20

Elmélkedés

Jézus az ő elmeneteléről és visszatéréséről beszél tanítványainak, de nagyon talányos módon beszél erről, hiszen az időpontokat nem árulja el. Korábban már beszélt arról, hogy hamarosan visszatér ahhoz, aki elküldte őt a világba, azaz a mennyei Atyához, és ígéretet is tett a Szentlélek elküldésére. Most ezeket a szavait ismétli, erősíti meg. Jól tudja, hogy távozása szomorúsággal fogja eltölteni tanítványait, ezért bátorítja őket, hogy ez a lelkiállapot nem fog örökké tartani, mert szomorúságuk örömre fog változni. Tanítványai nem értik kijelentéseit, s valószínűleg nem csak azzal kapcsolatban volt bennük bizonytalanság, hogy mennyi időt jelenthet a „kis idő”, hanem azt sem értették, hogy mit is jelent az elmenetel és a visszajövetel.

Jézus valójában a halálát érti a távozáson, és feltámadását a visszatérésen. Kereszthalála valóban szomorúsággal, mély bánattal fogja eltölteni az apostolokat, akik napokig értetlenül állnak a tény előtt, hogy miért kellett meghalnia Mesterüknek, akitől messiási uralkodást vártak. Aztán szomorúságuk örömre fordul, amikor a feltámadt Úrral találkoznak, és megértik, hogy Jézusnak a szenvedésével és halálával kellett megváltani a világot.

Jézus jelenléte mennybemenetele után is megtapasztalható, hiszen jelen van Egyházában, s ez örömmel tölt el minket, akik hiszünk benne.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Az anyagi javak gyűjtése helyett te az Istenben való gazdagodást és a lelkiekben való bővelkedést ajánlod nekünk. A jóság, a szelídség, a türelem, a megbocsátás, a békességre való törekvés, a szeretet gyakorlása, az alázatosság, az odafigyelés, az együttérzés és más lelki javak mind-mind olyan kincsek, amelyek sosem mennek ki a divatból, nem számítanak idejétmúltnak és elavultnak. E kincsekből akkor sem fogyunk ki, ha pazarlóan adjuk őket másoknak. Segíts minket, hogy felfedezzük a lelki gazdagság értékét!

2019. május 29. – Szerda (Jn 16,12-15)

Napi evangélium - sze, 2019-05-29 00:00
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.” Jn 16,12-15

Elmélkedés

A tegnapi evangélium szerint Jézus azt állította, hogy az eljövendő Szentlélek meggyőzi majd a világot az igazságról, a mai részben pedig még hozzáteszi, hogy követőit elvezeti a teljes igazságra. A Szentlélek működése tehát kettős irányba hat. Egyrészt kifelé, a világ felé, másrészt befelé, az Egyház tagjaira. Azért lényeges erre a két irányra odafigyelnünk, mert sajnos sok keresztény ki akarja sajátítani a Szentlélekből áradó kegyelmet. Önző módon csupán a saját üdvössége szempontjából kéri a Lélek ajándékait. Nyilvánvaló, hogy minden ember számára a saját üdvössége a legfontosabb. Ugyanakkor mások üdvösségre jutását is tartsuk fontosnak! Imádkozzunk, hogy a Lélek sugallatát a nem hívők is meghallják! Imádkozzunk, hogy az Egyház közösségébe azok is eljussanak, akik egy ideig kizárják magukat abból. Imádkozzunk, hogy a bűnösök meghallják a Lélek bűnbánatra indító szavát!

Mire gondol Jézus, amikor „teljes igazságról” beszél? Nem csupán az számít kinyilatkoztatásnak, amit Jézus a működése alatt tanított és tett, hanem az is, amit az apostolok és az apostolokra épült Egyház felismer és hirdet Jézusról a Szentlélek megvilágosító kegyelmének köszönhetően. A Szentlélek működésének tehát az a lényege, hogy az idők végezetéig folytassa az emberek megszentelésének művét. Meghallom-e a Lélek életszentségre ösztönző szavát?

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Ha előítéletekkel vagy hitetlenséggel közelednénk feléd, félreismernénk téged. Te közülünk való valóságos ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva, hogy miként kell emberként élnünk. Jöjj, taníts bennünket az igazságra és vezess minket az örök életre! Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!

2019. május 26. – Húsvét 6. vasárnapja (Jn 14,23-29)

Napi evangélium - v, 2019-05-26 00:00
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. Aki nem szeret, az nem tartja meg tanításomat. A tanítás pedig, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki engem küldött. Ezeket akartam nektek elmondani, amíg veletek vagyok. S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom, ahogy a világ adja nektek. Ne nyugtalankodjék szívetek, és ne csüggedjen. Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: Elmegyek, de visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek, örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. Előre megmondtam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd bekövetkezik, higgyetek.” Jn 14,23-29

Elmélkedés

A Szentlélek vezetésével

Az Istennel való találkozás az ő szavának, tanításának hallgatásával kezdődik. Nem passzív hallgatás ez, nem csupán a fül megnyílása Isten üzenete iránt, hanem odafigyelés, a szív nyitottsága és készsége a hallottak megvalósítására. E folyamat során engedjük, hogy a tanítás dolgozzon bennünk, mint az élesztő a tésztában, átjárjon, átalakítson minket, hasson értelmünkre, érzelmeinkre és akaratunkra, továbbá cselekvésre ösztönözzön minket. A cél tehát világos számunkra, a törekvés sem hiányzik belőlünk, hogy Isten igéje szerint éljünk, de az emberi erőnk mégis kevésnek bizonyul sok esetben a megvalósításra. Ilyen helyzetekben lehet számunkra fontos Jézus bátorítása, ígérete, amit a mai evangéliumban olvasunk: „A Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” Nem csak az egykori tanítványoknak szólt tehát ez az ígéret, hanem nekünk is, akik halljuk az Úr szavát, keressük annak értelmét és megvalósítási területeit.

Itt érdemes egy figyelmeztetést tennünk: Legyünk óvatosak és engedjük, hogy a Szentlélek vezessen minket az isteni üzenet megértésében! A magunk okoskodása, és tudálékossága ugyanis kiolthatja bennünk a Lélek tüzét, s ez esetben csupán a holt betűvel találkozunk, amely aligha vezet minket az élő Istenhez. Lényeges az is, hogy ne engedjünk a saját türelmetlenségünknek, ne sürgessük Istent, hogy kérdéseinkre azonnal válaszoljon! A Szentlélek türelemre tanít minket és majd gondoskodik róla, hogy a kellő időben megkapjuk az iránymutatást útkeresésünkre, a vigasztalást bánatunkra, a szükséges jó tanácsot bizonytalanságainkra és a megnyugtatást aggodalmainkra.

Az Úr ígéretének teljesedését, a Szentlélek megvilágosító tevékenységét minden korban megtapasztalta az Egyház és mi is megtapasztalhatjuk Isten üzenetének olvasása során. A Lélek gondoskodik arról, hogy a szívünkbe hullott jó mag növekedésnek induljon és bőséges termést hozzon. Az a „minden”, amire a Szentlélek megtanít minket, nem végtelen tartalmú tudás megismerését és megértését jelenti, hanem mindannak megértését, amit üdvösségünk érdekében és embertársaink javára tennünk kell. Nem szükséges tehát túlterhelnünk értelmünket könyvtárnyi ismeret tanulásával, hanem elégedjünk meg azzal, hogy amit megértettünk, azt meg is tegyük. E folyamatban egészen Istennek tudjuk szentelni magunkat, alázatosan átengedjük neki életünk irányítását, mert felismerjük a neki való engedelmességben és parancsainak teljesítésében az üdvösség útját.

A feltámadt Jézus ma ezt mondja nekünk: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat.” Ismerős a kijelentés. Nem elég hallgatni tehát, amit az Úr mond, hanem meg is kell tartani. Erről szól a homokra és sziklára épített ház példázata, amelyet Jézus így vezet be: „Aki hallgatja szavamat és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette házát” (Mt 7,24). Igen, érdemes okosnak lennünk, sziklára, azaz az Úr igaz és üdvösségre vezető tanítására építenünk egész életünket. „Aki szeret engem, megtartja tanításomat” – mondja Jézus, amiből megértjük, hogy a szeretet soha nem maradhat érzés a szívünkben, hanem tettekben, jócselekedetekben nyilvánuljon meg.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, te a Szentlélek által minden korban kiárasztod szeretetedet az emberekre. Taníts engem a szeretet gyakorlására. Soha nem felejtem, hogy te a végsőkig elmentél a szeretetben. Atyád és az emberek iránti szeretetből áldoztad fel magadat, megmutatván számunkra, hogy a szeretet nem szavakat kíván, hanem odaadást és hűséget. Úgy akarok élni, ahogy te éltél, s úgy akarok szeretni, ahogyan te szeretsz engem! Küldd el a Szentlelket, hogy megtanítson az önzetlen és önfeláldozó szeretetre! Segíts minket, hogy tanításodat, a szeretet csodálatos üzenetét egyre jobban megértsük és meg is valósítsuk!

2019. május 25. – Szombat (Jn 15,18-21)

Napi evangélium - szo, 2019-05-25 00:00
Búcsúbeszédében Jézus így szólt övéihez: „Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: engem előbb gyűlölt. Ha a világból volnátok, szeretne titeket a világ, mint övéit. De ti nem vagytok a világból, mert kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ. Emlékezzetek vissza tanításomra: nem nagyobb a szolga uránál! Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem.” Jn 15,18-21

Elmélkedés

Miközben a krisztusi közösség tagjait az egymás iránti szeretet jellemzi, a világ részéről gyűlölet árad feléjük. Valójában nincs ebben semmi újdonság, hiszen az Isten országát hirdető Jézust sem fogadta el mindenki, ő is sokszor találkozott elutasítással, ellenséges viselkedéssel, amely végül gyilkos mértékű haraggá, gyűlöletté növekedett. Itt is érvényes az a jézusi mondás, hogy a szolga nem nagyobb az uránál. Ha Jézusnak, a Mesternek jutott a rosszból, az ellenségeskedésből, akkor ezt tanítványai sem tudják elkerülni.

Ellentétes érzésekről és magatartásokról van itt szó, amellyel már találkoztunk a világosság és a sötétség, a hit és a hitetlenség bemutatásakor. A hívők Krisztusért szeretik egymást, a világ pedig éppen Krisztus miatt gyűlöli őket. Az Úr kihív minket a világból, a világias gondolkodásból, és Isten előtti hódolatra, odaadásra szólít fel.

Jézus szavait mindenképpen figyelmeztetésnek kell vennünk, de ez nem azt jelenti, hogy legyen üldözési mániánk és mindenben fenyegetést, rosszindulatot kell látnunk. A világgal és a nem hívőkkel való kapcsolattartásban a keresztény közösség tagjai tehát legyenek jóindulatúak, de kellően óvatosak! Nem félünk a támadásuktól, mert jól tudjuk, hogy éppen ezek késztetnek minket nagyobb elköteleződésre. A hitükben gyengébbeket pedig segítsük a nehéz helyzetekben!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Életem Ura, Jézus Krisztus! Készen állok arra, hogy tétovázás nélkül induljak és kövesselek téged! Tudom, hogy mennyire nehéz lesz az út számomra, de vállalom, mert ez vezet holt múltamból a jövő felé, az élet felé, az üdvösség felé. Nem tart vissza semmi. Nem hátráltathat semmi. Nem akadályozhat semmi. Te vagy számomra az út és te vagy a cél! Te légy vezetőm az örök élet felé! Te légy társam az Atyához vezető úton! Te légy erősítőm, ha fáradok! Te légy bátorítóm, ha csüggedek! Te légy örömöm, amikor megérkezem! Segíts, hogy az evangéliumhoz méltóan éljek!

Tartalom átvétel